Fél hétkor indulunk, a maradék 220 km-t minden gond nélkül ledaráljuk.

A HETES BUSZ 2008. FEBRUÁR 9-ÉN 10.40-KOR MEGÉRKEZETT A BUDAPESTRE A KOSSUTH TÉRRE.

Család, barátok, sajtó.

Hazafele a taxiban kifogom az út egyik legmogorvább bunkóját. Itthon otthon vagyok.

Vissza a szurke hetkoznapokba. Melo.

Hirtelen jott otlet alapjan elkezdem felrakni par reggi cuccomat a start-budapest.com -ra

 

Gyula es Soma reggel hatkor kelnek es toljak tovabb. Hatul elviselhetetlen hideg van, a hosugarzot nem lehet betenni a haloba, mert elszivja az oxigent. Az ajtobol nem igazan sugarozza be a meleget.
Reggel nyolckor Tuti veszi at volant. Meg kb. 950 km Budapest, ma elviheto, ha nincs semmi nagyobb szivas. Kilencre kisut a nap, kezd elviselheto (14 fok) lenni a buszban. Delelott tizre erjuk el Velencet, onnan meg 750 kilometer Bp. Az eredeti tervek szerint reggel 7-8 kozott kellett volna indulnunk innen, h kora este Bp-re erjunk. Nyilvanvalo, h igy este 10 elott nem tudjuk elerni Bp-t. Ejjel nem tudunk hol parkolni a busszal, es nem tudunk kipakolni. A mostani terv az, h megallunk valahol Kormend kornyeken Magyarorszagon estere, es szombat delelott erjuk el BUdapestet. Megallunk Vasvaron aludni egy panzioban. Hihetetlen meleg szobank van.

 

Európai dugó

Reggel hétkor kb. 4 óra alvás után indulunk tovább Perpignanból. Aravind meg bénázik félórát, megpróbál valamit átutalni egy magyar bankban telefonon keresztül. Belecsúszunk egy pompás reggeli kis dugóba, egy betonkeverő összekoccant egy régi kisautóval, kár alig keletkezett,viszont  több száz autó var rájuk. Afrikában sokkal gyorsabban lemegy az ilyen: félrehúzodnak és megalkusznak, vagy összeverik egymást, esetleg lincselés lesz, de nem papíroznak az út közepén másfél órát. Félnapokat viszont simán várnak, amikor két kamion belecsúszik a homokba, és nem lehet egyik irányba sem közlekedni.

Az ut soran eljottek a busz gyerekhibai. Lesz par valtoztatas a 2.0-as verzioban, ami juliusban a Brighton-Budapest Rainbow Rampage nevu  meleg/leszbikus futamon indul, utana meg megy a Kaukazusba. Lent a mi terveink, ha van otlet, szivesen varjuk.

Tangeri szabadkikoto

Reggel a kikotoben kelunk, eleg gyanus alakok meregetik a buszt. A komp Algecirasba megy. Atterelnek a hataron, a komp elott jon a szokasos alkudozas, csak a busznak es a hat emberbol egynek van jegye. A reggeli ellenor azt akarja, h vegyunk mind jegyet. Mi azt mondjuk, h mehetunk a masik komppal is. Szokasos korok, ket jegyet meg vennunk kell.
Besorolunk a kamionok koze. A komp kesik. Otpercenket megnezi egy hataror a busz aljat, hogy nem kapaszkodott-e fel ra valaki. Husangokkal kergetnek fiatal sracokat a falon, akik megprobalnak beugralni. Tanger a nagy kapu Europaba, rengeteg afrikai menekult probal fellogni a hajokra. Annyira el vannak foglalva a hatarorok az illegalis bevandolokkal, hogy a rendes korbenezesre nem is jut idejuk. Nem mintha hoztunk volna valamit. Illetve kesobb kiderul, hogy hozunk, csak nem tudtunk rola.

Reggel tovabbindulunk, a cel Marrakesh. Az eredeti, bamakoi utiterv szerint tegnap este kellett volna elerni, es ma, februar 3.-a (vasarnap) szabadnap Marrakeshben. Egy napot csuszunk, a masodik terv szerint 4.-e vasarnap lett volna szabadnap. Aztan ez is valtozott, az aktualis terv az, h megprobalunk februar 3.-an delutan 4-5 ora fele Marrakeshbe erni, holnap fel nap szabadnap, este tovabb Tanger fele,  onnan komp Europaba. Hogy pontosan mikor, es pontosan hova (Valamelyik spanyol kikoto?? Marseille? Genova?) azt nem tudjuk. Ilyen aprosagokon mar senki sem akad fel. Sot, azt sem igazan tudjuk, h milyen nap, es hanyadika van, es azt is csak nagyjabol, hogy hol. Valahol Marokkoban, egy sivatagos reszen.
Hirtelen elerjuk Agadirt, legalabb valtozik a taj, jonnek a hegyek. Atkelunk ket 1200 meteres hagon, a busz, akit most eppen Rozinak hivunk, jol birja. Aztan egyszer csak megint leall, ki tudja mi baja, butykoles, tovabb. Delutan 6-re elejuk Marrakesht. Teszunk egy egyoras tiszteletkort a varosban, amit nyugodtan lehet hotelkeresos benazasnak is mondani. Vegul ugyanoda jutunk ki, ahonnan indultunk. Lesz meleg zuhanyunk, tulzas, tegap delben is volt. Sot, agyban fogunk aludni, felo, h elpuhulunk.

Marrakeshi medina

Este Attila, Aravind es en bemegyunk az ovarosba, a medinaba. Jo hely, szuk utcak, lognak kint a birkak a hentesek elott, nagy fust mindenutt. A mecset elott van egy tér, ami Afrika legforgalmasabb koztere. Tele van kifozdekkel, ott eszik a varos plusz a turistak. Nem lehet ket metert menni anelkul, hogy valamelyik emberfogo ne jonne oda, es ne mondana el tiz nyelven az etlapot. Nagyjabol mindenutt ugyanaz a kaja es arlap van. Birkahus, merquez, masik birkakolbasz, leves, salata, cserepufoban (tajin) sulkt csikre, ilyenek. A kisebb es olcsobb helyeken csak egyfele kaja van, es van kulon csigas es birkafejes stand. Kajalunk, egesz jo.


(kép a wikiről)
A helyiek kisebb csoportokban enekeseket hallgatnak, es tapsolnak. Nagyon travel channeles. Nem tudom meitelni, milyen, nekem minden szam tok egyforma, sajnos nem ertek a vilagzenehez. Azt viszont meg tudom allapitani, hogy az osszes zenesznek kivtel nelkul bongyor bundiahaja van.

Aravind alkuszik es buntet

A kajalos ter mellett vannak a sozkasos uberturista szuvenirboltok. Egy berangatos ember elkoveti azt a hibat, h bekostolja Aravindot es berangatja egy boltba, ahol tuareg ruhakat arulnak. Az kovetkezik, amit Huntington a civilizaciok osszecsapasanak nevez. Aravind minden trukkot bevet. Mas dolgokra kerdez ra, mint amit venni akar. Elkezd alkudni, majd hirtelen mas targyra valt. Elkezd egy ruhara alkudni, mad kettore. Ker hozza valamit, majd megsem. Fel ora alatt annyira belekeveri az ugynokot, hogy az nem tudja pontosan hany ruhara alkudnak. A vegen a bolt tulajodonosat kell odahivnia. Megegyeznek, megy a szokasos en-ezen-nem-nyerek-semmit cirkusz. Aztan persze megis eladjak a cuccot. A boltos tutira jol jart az uzlettel, de a csavo vsz bebukta a jutalekat. Feloraval kesobb megint arra setalunk, az ugynok masik turistakat puhit eppen. Meglatja Aravindot, es riadtan elfut.


Alkudozás

Az alkudozás a lét alapja Afrikában. Gyakorlatilag semminek sincs szabott ára, és fehérként az embert sétáló pénztárcának nézik. Marokkóban es Maliban az éttermekben es büfékben általában van árlap, de az út mellett sok helyen nincs. Mauritániában szinte sehol. Itt pofara megy az ár, előtte kell tisztázni, es lehet egy kicsit alkudni. Hotelekben es kempingekben szinten le lehet tolni az árat, ha tudják, hogy máshol is meg tud az ember szállni.
Általában nagyon ritka az olyan bolt ("szupermarket"), ahol ki  vannak írva az árak, Mauritániában pl. három db ilyen van a fővárosban. Ezekben rossz minőségű nyugati áruk találhatók, elég drágán. A többi kisboltban megy a trükközés. A sivatagban semmi sincs, tehát minden drága. Előre tisztázni kell minden egyes darab árát, utána alkudni.
A ruhák, ajándékok meg egyéb ilyen dolgok a legtrükkösebbek. Itt az eladó célja az, h kitalálja, mennyi pénzt adnál a cuccért. Bemond egy árat pingelni. Nincs aranyszabály, h mennyire túlzás az első ár. Kisebb félreeső helyeken meg műhelyekben nem elszállt, csili-vili boltokban lehet a tíz, de akar húszszorosa is a normál árnak. Nem kell megijedni, meg szégyenlősködni, be kell mondani valamit. Utána enged, és megkér, h te emelj. Ha akarsz, emelhetsz, ha nem akarsz, nem kell. Ha megéri neki, úgyis eladja. Ha nem éri el a minimál arat, vagy úgy gondolja, h jön egy madár, akit lehúzhat, akkor meg nem. Érdemes több dolgot vásárolni egy boltban, es az első deal után kifizetni a cuccot. A második körben mar puhább lesz az eladó, mert úgy gondolja, h az első dealnel mar kaszált. Persze ha béna vagy, akkor azt fogja gondolni, hogy ha az első körben lehúzott, a másodikban is le fog.
Szinte mindenütt ugyanazokat a cuccokat áruljak, úgyhogy elvileg a vevőknek kellene meghatározni az árat. Ha nem lennének ott pl. köcsög angolok, akkor így is lenne. A legtöbb brit átszámolja otthoni árakba, jó hangosan mondja a társának, h "ez csak ennyimegennyi font", es megveszi kurva drágán, es még örül, h lealkudta a felére. Mondjuk az angolok sosem alkudoztak, ha kellett nekik valami, odaküldtek pár embert, es elvették.  
A legtöbb ajándékcuccot vagy kis műhelyekben csinálják félrabszolgák, vagy nevetséges pénzekért veszik meg őket a falvakban. Érdemes megkeresni a városokban levő műhelyeket, ahol rendes szakik és nem rabszolgák dolgoznak, es onnan vásárolni. Általában tök jó arcokkal lehet, és jobb dolgokat is árulnak.

Mauritan katonai papucs

A boujdouri meleg zuhany eletet ment. Azt hittem, lett egy kis szinem Afrikaban, de a zuhany nagy csalodast okozott. Boujdourban megvesszuk az ut legjobb sultcsirkejet, es elindulunk eszak es Marokko fele. Tuti sebe rendbejott, vezet egy darabig. Nem talalja sehol sem a papucsat, viszont talalunk egy extra magassarku mu"bo"r papucsot, ami nem tartozik senkihez sem. Felmerul a gyanu, h az egyik stoppos katona cserelte el a pacskereket. Tuti ideges, sajnalja a papucsat, es az uj kulonben sem jon ra. A pacskert vegulis Aravind hasznalja, bar neki meg ket szammal kisebb laba van, mint a papucs.

Afrikai szervek

A rendorok meglepoen kedvesek, mindegyik csak int, es jo utat kivan. Bamako fele Kelet-Marokkoban kerdezoskodtek meg fontoskodtak, Nyugat-Szaharaban kovettek, most maximum cimbizni akarnak. Altalaban mindenutt rendesen es segitokeszek voltak a rendorok, katonak es csendorok. Azt azert megneznem, hogy allnanak otthon a rendorok egy mali-mauritan-marokkoi vegyescsapathoz, akik egy szakadt csuklosbusszal vadkempingeznek es sutnek birkat az aggteleki cseppkobarlang mellett.

ugy nez ki, h a Hetes Busz kovetkezo utja a kaukazusba vezet, az elso Budapest-Baku Caucasian Challenge -re.

Aravind ujabb agymenese, mar van jopar jelentkezo. infok itt vagy ott.

Boujdourban vagyunk, harom nap utan zuhany, sot, meleg zuhany. Hihetetlen. Indulunk tovabb eszak fele, Marokkoba. Tuti rendben  van; ma  vsz  vezetni is fog. par kep van fent.

 

A vilag leghosszabb vonata

Reggel meg megnezzuk a vilag leghosszabb vonatat. Illetve ennek a kicsinyitett valtozatat, egy 187 kocsibol allo tehervonatot. Allat, mar 4-5 kilometerrol hallani.
A mauritan hataron viszonyleg hamar vegzunk, segit a ket kabat, amit jattnak adunk. Utana jon a senki foldje. Gyula szerint teljesen felesleges a guide, emlekszik az utra. Minden gond nelkul atjutunk egy felora alatt. Az egyetlen gondot az okozza, hogy Gyula le akarja fenykepezni a marokkoi hatart. Erre feljon egy tiszt, de nem szivozik sokat, vegignezi a kepeket. Minden keprol megkerdezi, h micsoda, az egesz inkabb egy kedelyes beszelgetes.