Alkudozás Afrikában - Marokkó, Mauritánia, Mali
Az alkudozás a lét alapja Afrikában. Gyakorlatilag semminek sincs szabott ára, és a fehér embert sétáló pénztárcának nézik. Néhány tipp és trükk.
Marokkóban es Maliban az éttermekben es büfékben általában van árlap, de az út mellett sok helyen nincs. Mauritániában szinte sehol. Itt pofara megy az ár, előtte kell tisztázni, es lehet egy kicsit alkudni. Hotelekben es kempingekben szinten le lehet tolni az árat, ha tudják, hogy máshol is meg tud az ember szállni.
Általában nagyon ritka az olyan bolt ("szupermarket"), ahol ki vannak írva az árak, Mauritániában pl. három db ilyen van a fővárosban. Ezekben rossz minőségű nyugati áruk találhatók, elég drágán. A többi kisboltban megy a trükközés. A sivatagban semmi sincs, tehát minden drága. Előre tisztázni kell minden egyes darab árát, utána alkudni.
A ruhák, ajándékok meg egyéb ilyen dolgok a legtrükkösebbek. Itt az eladó célja az, h kitalálja, mennyi pénzt adnál a cuccért. Bemond egy árat pingelni. Nincs aranyszabály, h mennyire túlzás az első ár. Kisebb félreeső helyeken meg műhelyekben nem elszállt, csili-vili boltokban lehet a tíz, de akar húszszorosa is a normál árnak.
Szinte mindenütt ugyanazokat a cuccokat áruljak, úgyhogy elvileg a vevőknek kellene meghatározni az árat. Ha nem lennének ott pl. köcsög angolok, akkor így is lenne. A legtöbb brit átszámolja otthoni árakba, jó hangosan mondja a társának, h "ez csak ennyimegennyi font", es megveszi kurva drágán, es még örül, h lealkudta a felére. Mondjuk az angolok sosem alkudoztak, ha kellett nekik valami, odaküldtek pár embert, es elvették.
A legtöbb ajándékcuccot vagy kis műhelyekben csinálják félrabszolgák, vagy nevetséges pénzekért veszik meg őket a falvakban. Érdemes megkeresni a városokban levő műhelyeket, ahol rendes szakik és nem rabszolgák dolgoznak, es onnan vásárolni. Általában tök jó arcokkal lehet, és jobb dolgokat is árulnak.