Tangeri szabadkikoto

Reggel a kikotoben kelunk, eleg gyanus alakok meregetik a buszt. A komp Algecirasba megy. Atterelnek a hataron, a komp elott jon a szokasos alkudozas, csak a busznak es a hat emberbol egynek van jegye. A reggeli ellenor azt akarja, h vegyunk mind jegyet. Mi azt mondjuk, h mehetunk a masik komppal is. Szokasos korok, ket jegyet meg vennunk kell.
Besorolunk a kamionok koze. A komp kesik. Otpercenket megnezi egy hataror a busz aljat, hogy nem kapaszkodott-e fel ra valaki. Husangokkal kergetnek fiatal sracokat a falon, akik megprobalnak beugralni. Tanger a nagy kapu Europaba, rengeteg afrikai menekult probal fellogni a hajokra. Annyira el vannak foglalva a hatarorok az illegalis bevandolokkal, hogy a rendes korbenezesre nem is jut idejuk. Nem mintha hoztunk volna valamit. Illetve kesobb kiderul, hogy hozunk, csak nem tudtunk rola.
Embercsempészet

Felszallunk a kompra. Attila szuletesnapja van, irany a bar. Dumalok par marokkoival, aki megy Olaszorszagba dolgozni "mindenfele munkat". Hat honap tavol a csaladtol. Ott 1200-1300 eurot keresnek havonta, de draga az elet. Otthon ugyanazert a meloert 400-at, de olcsobb az elet. Ismeros helyzet. Megnezzuk a gibraltari sziklakat, megerkezunk Algecirasba. A hataron vegignezik a spanyolok a buszt aljat. Talalnak egy arcot, aki a hajon valahogy felkapaszkodott az ajto alatti tengelyre. Combos csavo. Kis kergetozes, elkapjak, elviszik. Egy masik arcot is talalnak, aki a valton kapaszkodott, es a kipufogonak tamaszkodott. Nem tudom, mi lett volna vele, ha nem allitanak le minket, lehet hogy megsul szegeny. Nem adja meg magat, atbujik a busz alatt, megprobal aturani a keritesen, visszamaszik a busz ala, jol tartja magat. A kergetozesben Aravind is reszt vesz, sot, szerintem segiteni akar a menekultnek. Ahogy meglatja, hogy fut az arc, Aravind eldobja az osszes utlevelet, es o is elkezd futni az ellenkezo iranyba. Gondolom azert, hogy segitsen a menekultnek, hatha fel tudja kapni a mi utleveleinket, es azt tudja mondani, hogy o tulajdonkeppen en, vagy a Soma, csak regi kep. Osseszedem az utleveleket, kozben elkapjak az arcot, Aravind is visszajon. A menekult nincs letorve, kitoloncoljak, vsz par nap mulva megint megprobalja, veszitenivaloja nincs.
Sajnalom az arcokat, par evtizede  meg mi is igy probaltunk atlogni Ausztriaba meg Jugoba. Most az afrikaiak szeretnenek atjonni melozni Europaba, megcsinalni neveteseges penzert az a melot, amit az europaiak mar nem vallalnak. Ezt persze nem engedik nekik, ami rossz hatassal van az europai termelekenysegre, de dalszoveget szolgaltat minden masodik Manu Chao szamhoz.

Hajrá, Európa!

Szerencsere nem vadolnak meg minket bunreszeseggel, mehetunk. Kifele menet latjuk a drogos blo:kiket, nem jonnek fel, nem is lenne mit keresniuk, megy a szokasos basszusko:r. A biztonsag kedveert megnezzuk az osszes hutot, agyat, so:ro:shordot, hogy nem bujt-e el valali, de nem talalunk senkit. Azert nem lepne meg, ha Bp-en kikecmeregne valaki a benzintartalybol, gyanusan sokszor kell tankolni.
Kikecmergunk Algecirasbol, kaja, elindulunk Malaga fele. Malaga utan megszunik az autopalya, kis szerpentineken kell menni, felfele kemeny husszal cammogunk, mogottunk hosszu sor, de senki sem dudal. Malaga es Motril kozott szinte egesz vegig be van epitva a part, itt lakik minden masodik brit, nemet es skandinav nyugdijas, es itt dolgozik az epitkezeseken fel Marokko.
Este 10-r erunk Almeriaba. Ugyanott parkolunk, mint harom hete, furcsa erzes, h holnap nem hajozunk Afrika fele. A kapu zarva, bejon egy idosebb jololtozott spanyol. Megkerjuk, h engedjen mar ki minket, hadd ne kelljen kerulnunk. Nem lehet. Kezdodik Europa a huyle szabalyaival. Este megint megunnepeljuk Attila szuletesnapjat, korbejarjuk a nyitva tarto tapas barokat. Aravind meg elmegy korbenezni a varosban, mi megdolunk.