Hirtelen elerjuk Agadirt, legalabb valtozik a taj, jonnek a hegyek. Atkelunk ket 1200 meteres hagon, a busz, akit most eppen Rozinak hivunk, jol birja. Aztan egyszer csak megint leall, ki tudja mi baja, butykoles, tovabb. Delutan 6-re elejuk Marrakesht. Teszunk egy egyoras tiszteletkort a varosban, amit nyugodtan lehet hotelkeresos benazasnak is mondani. Vegul ugyanoda jutunk ki, ahonnan indultunk. Lesz meleg zuhanyunk, tulzas, tegap delben is volt. Sot, agyban fogunk aludni, felo, h elpuhulunk.
Marrakeshi medina
Este Attila, Aravind es en bemegyunk az ovarosba, a medinaba. Jo hely, szuk utcak, lognak kint a birkak a hentesek elott, nagy fust mindenutt. A mecset elott van egy tér, ami Afrika legforgalmasabb koztere. Tele van kifozdekkel, ott eszik a varos plusz a turistak. Nem lehet ket metert menni anelkul, hogy valamelyik emberfogo ne jonne oda, es ne mondana el tiz nyelven az etlapot. Nagyjabol mindenutt ugyanaz a kaja es arlap van. Birkahus, merquez, masik birkakolbasz, leves, salata, cserepufoban (tajin) sulkt csikre, ilyenek. A kisebb es olcsobb helyeken csak egyfele kaja van, es van kulon csigas es birkafejes stand. Kajalunk, egesz jo.
(kép a wikiről)
A helyiek kisebb csoportokban enekeseket hallgatnak, es tapsolnak. Nagyon travel channeles. Nem tudom meitelni, milyen, nekem minden szam tok egyforma, sajnos nem ertek a vilagzenehez. Azt viszont meg tudom allapitani, hogy az osszes zenesznek kivtel nelkul bongyor bundiahaja van.
Aravind alkuszik es buntet
A kajalos ter mellett vannak a sozkasos uberturista szuvenirboltok. Egy berangatos ember elkoveti azt a hibat, h bekostolja Aravindot es berangatja egy boltba, ahol tuareg ruhakat arulnak. Az kovetkezik, amit Huntington a civilizaciok osszecsapasanak nevez. Aravind minden trukkot bevet. Mas dolgokra kerdez ra, mint amit venni akar. Elkezd alkudni, majd hirtelen mas targyra valt. Elkezd egy ruhara alkudni, mad kettore. Ker hozza valamit, majd megsem. Fel ora alatt annyira belekeveri az ugynokot, hogy az nem tudja pontosan hany ruhara alkudnak. A vegen a bolt tulajodonosat kell odahivnia. Megegyeznek, megy a szokasos en-ezen-nem-nyerek-semmit cirkusz. Aztan persze megis eladjak a cuccot. A boltos tutira jol jart az uzlettel, de a csavo vsz bebukta a jutalekat. Feloraval kesobb megint arra setalunk, az ugynok masik turistakat puhit eppen. Meglatja Aravindot, es riadtan elfut.
Alkudozás
Az alkudozás a lét alapja Afrikában. Gyakorlatilag semminek sincs szabott ára, és fehérként az embert sétáló pénztárcának nézik. Marokkóban es Maliban az éttermekben es büfékben általában van árlap, de az út mellett sok helyen nincs. Mauritániában szinte sehol. Itt pofara megy az ár, előtte kell tisztázni, es lehet egy kicsit alkudni. Hotelekben es kempingekben szinten le lehet tolni az árat, ha tudják, hogy máshol is meg tud az ember szállni.
Általában nagyon ritka az olyan bolt ("szupermarket"), ahol ki vannak írva az árak, Mauritániában pl. három db ilyen van a fővárosban. Ezekben rossz minőségű nyugati áruk találhatók, elég drágán. A többi kisboltban megy a trükközés. A sivatagban semmi sincs, tehát minden drága. Előre tisztázni kell minden egyes darab árát, utána alkudni.
A ruhák, ajándékok meg egyéb ilyen dolgok a legtrükkösebbek. Itt az eladó célja az, h kitalálja, mennyi pénzt adnál a cuccért. Bemond egy árat pingelni. Nincs aranyszabály, h mennyire túlzás az első ár. Kisebb félreeső helyeken meg műhelyekben nem elszállt, csili-vili boltokban lehet a tíz, de akar húszszorosa is a normál árnak. Nem kell megijedni, meg szégyenlősködni, be kell mondani valamit. Utána enged, és megkér, h te emelj. Ha akarsz, emelhetsz, ha nem akarsz, nem kell. Ha megéri neki, úgyis eladja. Ha nem éri el a minimál arat, vagy úgy gondolja, h jön egy madár, akit lehúzhat, akkor meg nem. Érdemes több dolgot vásárolni egy boltban, es az első deal után kifizetni a cuccot. A második körben mar puhább lesz az eladó, mert úgy gondolja, h az első dealnel mar kaszált. Persze ha béna vagy, akkor azt fogja gondolni, hogy ha az első körben lehúzott, a másodikban is le fog.
Szinte mindenütt ugyanazokat a cuccokat áruljak, úgyhogy elvileg a vevőknek kellene meghatározni az árat. Ha nem lennének ott pl. köcsög angolok, akkor így is lenne. A legtöbb brit átszámolja otthoni árakba, jó hangosan mondja a társának, h "ez csak ennyimegennyi font", es megveszi kurva drágán, es még örül, h lealkudta a felére. Mondjuk az angolok sosem alkudoztak, ha kellett nekik valami, odaküldtek pár embert, es elvették.
A legtöbb ajándékcuccot vagy kis műhelyekben csinálják félrabszolgák, vagy nevetséges pénzekért veszik meg őket a falvakban. Érdemes megkeresni a városokban levő műhelyeket, ahol rendes szakik és nem rabszolgák dolgoznak, es onnan vásárolni. Általában tök jó arcokkal lehet, és jobb dolgokat is árulnak.
