Uj utasok
Reggel siman otthagyta a reggeli muszak az angolokat, a bengakutrol kellett visszafordulni. Itt vannak, egesz delelott kockaztunk. Ma jo nap lesz, valahol lefordulunk egy foldutra es irany Mali. A napfelkelte hihetetlen. Delelott eleg lassan jovunk (kaszni), de kesobb Tuti megkapja a kormanyt, behozzuk a lemaradast. Az utak tok jok, otthon egy ilyet biztos egy miniszter adna at. Nagy kulonbseg, hogy errefele sok szamar, teve meg kecske boklaszik.
A tajon egyre tobb fu kezd lenni, aztan sivatag, hegyek. Athaladunk egy-ket poros varoson, majd 3 ora fele elerjuk a szavannai foldutat. Kezdodik az igazi kaland: atvagni a szavannan, bemenni kis falvakba.
A szavannan
A busz eleg jol birja. Egyszer elakadunk, Gyula rogton mondja, h eddig jottunk, de aztan megiscsak tovabbegyunk. Leterunk a foldutrol a szavannara, itt kemenyebb a talaj. Kerulgetjuk a fakat, a tuskek szetszaggatjak a matricakat. Aravind elottunk megy a norvegokkal es veszi le a palyat. Elerunk egy kiszaradt vizmosast. Megallunk. Gyula szerint nem menne at a gep. Hallani sem akar rola, h tovabbmenjunk. Aravind visszajon, probalja meggyozni, h lehet. Jonnek a kamu ervek. H a masik busz sem erre jott. Nagyszeru, itt az esely a bizonyitasra. H szetszakad a busz. Akkor eddig jottunk. Ottragadunk a szavannan. Van kajank, vizunk es egy lakobuszunk, vannak meg bamakosok velunk. A szavannan kell ejszakazni. Tok jo, ezert jottunk,nem? Kezd masokra is atragadni a felelem. Gyula onkenyesen visszafordul. Ennyit Afrikarol. Jon egy godor, es szaladunk, mint a buszke magyar huszarok Gyornel. Vissza egy olyan betonutra, ami jobb, mint otthon a 81-es. 60-nal cammogunk rajta. Mondom a Kevineknek, h kb olyasmi tortent, mintha nalatok egy hajon az volna mondta a vitorlamester, h nem megy ki a tengerre, mert nagyok a hullamok. Meg kulonben is, minek a tengerre menni, veszelyes. Megbetegszunk az uton. Meg lehet, h nem lesz jeg a gintonciba, ahova megyunk. Verzik a szivuk, a kispolskival siman bementek volna.
Vissza a betonra
Elindulunk vissza, osszesen 400 km kiterot tettunk, es az elso nehezsegnel feladtuk. Megallunk beszelgetni par nomad asszonnyal es gyerekkel. Nagyon kedvesek es nagyon szepek. Egyetlenegyszer sem kernek ajandekot, sot, meg akarnak minket hivni a satrukba. Hihetetlen az a buszkeseg, ero es tartas es kedvesseg, ami beloluk sugarzik. Megint jon a para, h sotet lesz, es a norvegoknak, akiknek nincs lampaja, elorementek. Nincs teazas.
Besteledik, talalkozunk a dacias csapat kiseroautojaval, oket leparancsolta a verda tulajdonosa az utrol, mertel akarja adni a gepet Bamakoban. Par csendor van korulottuk, azt mondjak, h majd oriznek minket ejszaka. Ettol azert megnyugszanak a kedelyek, bar nem hinnem, h barkinek is barmi baja lett volna nelkuluk. En inkabb a nomadoknal aludtam volna, nekik is biztos van fegyveruk.
Az utolso hordo sör
Este csapraverjuk az utolso sort es athivjuk a katonakat kajalni. Koran fekszem. Attila masnap mondja, h hoztak birkafejet a nomadok, tiszteletbol belecsipett. Lemaradtam a kajarol.
