A rajt előestéjén, délután 5 körül beálltunk a starthelyre. Nem mondhatni, hogy látható helyre kerültünk, sőt, azt mondhatni a perifériára szorultunk, de ezt csak az bánhatja, aki kimaradt a buliból.

Történt ugyanis, hogy a Hetes Busz - Utasellátó búcsúbulit tartott a barátoknak, ismerősöknek és mindenkinek, aki meglátogatott minket. Karcsi csinált nekünk kb. 40 liter forralt bort (mondanom sem kell, isteni volt) és főzött rengeteg virslit, volt hozzá mustár, zsemle, minden ami dukál. Emlékszem némi pálinkára is, meg volt Cuba Libre, meg jöttek jó sokan.

Sosem voltunk egyedül, különösen akkor látogattak oda nagyobb számban, amikor felszereltük a diszkógömböt és beindítottuk a saját zenénket: két parti hangfal a tetőre és hadd szóljon Tiken Jah Fakoly, az afrikai reggae mestere!

Egy szó mint száz, hajnali 3 körül sikerült bezárnunk a buszt, a bulit és valahogy hazajutnunk. A reggeli ébredésről inkább nem is beszélek.

A rajt simán zajlott, akárcsak az előző években, bár érthető okokból lényegesen lassabban. A mezőny 90%-a többé vagy kevésbé felkészített terepjáró volt, a klasszikus hülyékből mára alig maradt. Sajnos.

A rajt előtt osztogattuk az érdeklődőknek az általunk gyártott (csajos) kártyanaptárunkat. Nem nagyon tudták hová tenni a 2009-es hátlappal (és az egyéb futamaink logojával) ellátott retro cuccot, de azért mindenki örült neki.

Előttünk parkolt egy másik buszos csapat (Miskolcról), akik már hónapokkal ezelőtt felvették velünk a kapcsolatot, igyekeztünk nekik segíteni ahol tudtunk. Mókás társaság, őket sem kellett agitálni, hogy melegítsenek be a futam előtt :) Megjegyzem: a rövid Ikarusban 19-en (!) végignyomni a távot... na, az sem piti teljesítmény. Szurkolunk nekik is!

A rajtkapu alatt (mellett) azért átmentünk páran a Hetes Busz fedélzetén azok is, akik itthon maradunk. Fájó szívvel szálltunk le pár száz méterrel később a Hősök terén.

Én még a gyógysörömet szorongattam lefagyott ujjaimmal, amikor a Hetes elrobogott a távolba...