Tepes a sivatagban

Kora hajnalban indulunk tovabb, a terv szerint be akarjuk hozni az egynapos lemaradast es elmegyunk a marokkoi hatarig. Ez azt jelenti, h ma 900 kilometert kell menni a sivatagban. Szerencsere vegig betonut van, de sok a falu es az allat. Egy gyors reggeli csekkeles kidobja a vegeredmenyt: a teljes mai tav 1138 km. Valoszinuleg Gyula fogja letolni egyedul, Tuti meg nincs teljesen jol, hatul pihen. Vegszukseg eseten Soma es Aravind is tud vezetni.
Reggel Gyula eszement tempot diktal, porog a motor, elerjuk az afrikai rekordot: a GPS szerint 87,2 (nyolcvanhetesegeszkettotized) kmph-val szakitottunk. A haladast ket kisebb hiba lassitotta, mindket esetben Soma es Gyula 10 perc alatt megjavitott mindent. Eszaknyugat fele haladva megint felvaltja a szavannat a felsivatag, majd a homokdunes voros sivatag. Sokkal nyugodtabb a csapat, mint az odauton. Talan azert, mert kevesebben vagyunk, meg mar ismerjuk az utat. Azt hittem, nehez lesz visszaszokni ket nap piheno utan az utra, de siman megy. 
Stoppos rendorok

Felvettunk egy rendor sracot, velunk jon Nouakchottig. Nem beszel sokat, felvette afekete turbanjat es alszik. Probaltuk vele elcserelni a rendorjelvenyet, de nem adta. Altalaban felvesszuk a stoppos katonakat, kulon helyuk van a buszon. A kajat altalaban gyanakodva merik, pedig kulon figyelunk arra, h ne legyen benne disznohus. A mauritan katonak az ulve alvas mesterei, barmilyen pozicioban ket perc alatt megdolnek, sokat lehet toluk tanulni.
Nouakchottba a delutani csucsforgalomban erunk be, eleg nagy feltunest kelt a csuklos busz. Kavargunk egy kicsit, elakadunk egy szamarfogat es egy lerobbant teherkocsi kozott, jon egy rendor, aki elottunk megy es csinalja nekunk az utat. Szep lassan elerjuk a celunkat, a Mercure hotelt, ahonnan wifit fogunk lopni.