Tuleltuk Alegot

Reggelre senki sem vagta el a torkunk, sot, nepgyules sem volt a busz korul. A mezony egy resze tegnap tett egy kiterot Tidjika fele, oda mi nem mentunk, elonyben vagyunk. Ezert is indultunk tegnap olyan keson. Egyenesen levagunk a napi cel, Kiffa fele, nincs messze, talan 300 km, kb. delutan 3-ra el is erjuk. A taj ugyanaz: sivatag, felsivatag, kis szavanna, go to 10. Az utak meglepoen jok, otthon nincs ilyen sok helyen, de Gyula szerint nem lehet menni, mert nem birja a kaszni. Gyula 45-os atlagot megy, Tuti kb. 65-ot, nala birja a kaszni.

Kiffa

Kiffaba mar az elozo nap lementek paran. A varosban semmi erdekes, a kemping egesz jo. Megtudjuk, hogy a katonak aznap jottek, ugyhogy tutira minket kisernek es oriznek. Nem tudom, h ez jo erzes-e.
Felpakoljuk a naptetot, elkezdunk zenelni. Helyi arcokkal tancolunk egy kicsit. El lehetne menni krokodilokat nezni, de senkinek sincs kedve meg energiaja. Aravind megprobal vamit megszereletni a norvegok kocsijan. A szerelo azt mondja, h lement a nap, es o mar bizony nem dolgozik. szimpi. :-)
Hianyoznak paran a spanok kozul. Nincsenek meg a kispolskis angolok, egy norveg auto, meg egy-ket magyar. Paran feladtak, szetmentek, hazautaztak. Keso estere befut szinte mindenki. Kiderul, h az angolok kocsija szetesett, eladtak kb. 110 euroert. Nouakchottban meg 1000 dollart kinaltak erte, elegge megszivtak. Meg balga modon bennehagytak egy csomo cuccot, lapatot, gyogyszert meg ilyesmit, 10 masodperc alatt szetkapkodtak a helyiek. Holnaptol valoszinu velunk jonnek.