Nouakchott, Hotel Sabha:
A nagy helyzet az hogy ma nem csináltunk még semmi olyasmit amit amúgy kilenc (vagy tiz?) napja csinálunk, be sem inditottuk a buszt. Jelenleg a tetején ülök a teraszon egy kempingszékben a napernyő alatt, az óceán zúgását hallagtom, van nálam egy sör és irok a blogra. Mai jelmondatunk: „szar az élet”. A tegnapi az volt hogy „most már lehet nő is” – de persze csak a szánk jár.
A tegnapi beszámoló elküldéséből visszafelé jövet majdnem meghaltunk Karcsival egy pick up platóján amikor két sávot átszelve kitolatott elénk egy barom – de ez itt teljesen elfogadott dolog, nagyon nem is lepődtünk meg.
Azok kedvéért akik nem voltak még Nouakchottban egy rövid szubjektiv a városról:
- ne vezess
- ne izgulj
- ne felejts el két kifejezést: no problem és my friend.
Aki ezeket komolyan veszi semmi gondja nem lesz. Az utákon elképesztő afrikai forgatag, rettenet dzsuva, por, ráadásul egyáltalán nem olcsó hely, de mégis – valahogy imádom. Nem tudom megmagyarázni de igy van. Ezért várom már a bamakoi három napot – jó lesz ott is kicsit körülnézni. A mali zene és a mali cuccok még jobbak.
Visszatérve a tényekhez – ma délelőtt a semmittevés után bementünk a „marché central”-ra, Afrika egyik legnagyobb kézmüvespiacára. Vettünk pár szép ékszert, de inkább csak nézelődtünk. Jó hely – ha felfogod hogy hol vagy és fejben tartod a fent leirt jótanácsokat. Embertelen mennyiségű áru, lehetetlen kitalálni hogy mi honnan van és egy részéről azt sem tudni mire való. Erdekes.
Mire visszaértünk szép lassan kezdenek jönni az autók és motorok, bár azok akik az apály kezdetekor indultak a B2 beachről még nem értek ide. Befutott a szervezőiroda lakóbusza, hullafáradt legénységével. Eszterék mesélték hogy se rendesen enni, se rendesen aludni nincs idejük a versenyzőknek, ráadásul valaki csal és átfesti meg eltünteti a jeleket. Kedves ember lehet, ha a többi versenyző egyszer elkapja biztosan elássák. Nem lennék meglepve ha magyar lenne.
Sok történés várható még a mai napon, reméljük befutnak pesti barátaink is, utolsó infónk szerint tegnapelőtt voltak Marseille-ben, amilyen állatok képesek ideérni. Robiékat is várjuk, de róluk nincs hir. Holnap beszámolok mindenről.
Folytatás másnap:
Aztán az élet másképpen akarta, nem jutottunk újra Nouakchottban nethez – igy most egy nappal később Kiffából pótolom. Estere rengeteg auto lett Nouakchottban, buli is kerekedett, de csak úgy szolidan, iszlam köztársasághoz méltóan. Azt csinálhatnánk amit akarunk persze, de felesleges belegázolni a helyiek lelkébe – még akkor is ha nálunk van a pénz, ami nekik kellene.
Befutottak Unimogék is, harom napja homokoztak, hullák voltak. De elégedettek. Ezért jöttek.
Karcsi zöldséges hallevese egyszerűen atom volt, elfogyott az utolsó falatig. Kicsit nehéz volt reggel a felkelés – de megérte.
Egy hosszú de nagyon szép és érdekes szakasz volt a
Most tehát itt Kiffában, ma bevárjuk a mezőnyt es a versenyzők is ide érkeznek. Gondolom lesz mondanivalójuk.
Üdv mindenkinek, itt mindenki jól van, semmi gáz.
Néhány fotó, hogy szinesedjünk.
Halászhajó Nouakchottban:
Szines munkaeszközök és szines szórakoztató eszközök:
Boltféleség:
Unimog Mauritániában is van:
