Furcsa a busz nélküli lét, még nem álltunk át igazán. Nem akarom ismételni a tavalyi legénység által leirtakat, a lényeg hogy egy ideig még mozgott a talaj. Tegnap éjjel meg az ágy – de ez egy másik történet.

Enyhén fergetegesre sikeredett a Bamako-party, főképp hogy a Hetesbusz – Utasellátó megkapta az Év Bozótjárata különdijat, köszönhetően a leglehetetlenebb helyeken „végrehajtott” bulirendező missziójának.

Nagy és őszinte tapsot kaptunk, nem osztottuk meg a közösséget, mindenki elismerte erőfeszitéseinket. Persze semmi sem megy igazi magyaros botrány nélkül, a versenyben második helyezett csapat egyik tagja útszéli módon lehordta a szervezőket… A társainak is égett a pofája , ez van. Verseny életre halálra.

Éjjel még jócskán folytatódott a buli, meg olyan is volt hogy helyiek vertek helyieket – de ez senkit sem zavart.

A ma délelőtti iskolalátogatás és adományosztás kedves, megható és kaotikus volt, millió gyerek nyüzsgött körülöttünk, a máshol megszokottnál jóval fegyelmezettebben. Ez persze nem volt elegendő ahhoz hogy mindenki hallja a beszédeket, de érezhető volt a hála amit a hihetetlen szegénységben élő helyiek éreztek látva a komoly mennyiségü átadott adományt.

Minden erőnket kiszivta a több mint 40 fokban eltöltött egész délelött, kaja, alvás jött, most irány Titi kocsmája, ahol igazi helyi társaság vár minket zenével, vacsorával.

Bamakoi hétköznapok… mennyire jó is ez.

Karcsi már Ségou-ban, a zenei fesztivál zárónapjára ért fel. Holnap további jótékonysági események, a busz dolgait is el kell még rendezni. Unatkozni nem fogunk, bár a forróság miatt „kicsit minden lassabb”…

Néhány fotó:

Célbaérkezés után:

Welcome:

Fél-csapat a dijjal:

Szabi vezet:

Iskoláslányok:

Pálutcaifiúk: