Üdv!

A hajnali indulás után (simán kifértünk a nouadhibou-i Camping Abba kapuján, senki sem kért egy fillért se tőlünk, csak folytatódott a vállveregetés) nemsokkal a helyi halpiacon vett szép nagy homárokat Gyula egzotikus fűszerekkel elkésztette, nyolckor már az UFO leszállópályánál falatoztunk.

Teli gyomorral nem lehet dolgozni, úgyhogy egy-egy feles és cigi után a sofőrők mély álomba szenderültek. Szöszi vezetett, bár kissé nehezen barátkozott meg a kupplunggal, túl puha neki a Corsa után.

Tamás keze egyre jobb, tegnap leverte szkanderben az egész katonai csendőrséget, úgyhogy aztán mehetett velük teázni – igen kedveli a mauritán tipusu 3,5 órás teaszeánszokat - ötkor végeztek.

Szabi természetesen nem fogyaszt alkoholt, igy a lengyel-magyar-szlovén-lett-litván baráti társasággal töltötte a fél éjszakát, zsugáztak, kóláztak. Kopogós römiben mindig jó volt, nem is volt keresnivalója a sok lökött külföldinek.

Persze hihetetlen jó volt a rengeteg jó fej magyar turiszt között, olyan kedvesen viselkedtek, belopták magukat minden afrikai szivébe. Jó itt magyarnak lenni, na!!!

Jöjjön hát a valóság...

A táborba 4-5. autóként érkeztünk, a (tényleg) ott levő hadsereg emberei elkerekedett szemmel figyelték ahogyan 16,27 méteres kis gépünkkel beálltunk a kempigbe – centire ide-oda, öröm volt nézni. Idoumou (legendás mauritán kalmár, önjelölt segitő és minisztériumi tisztviselő - a szerk.) széles mosolya sokat sejtetett, mindenki „májfrend” volt. Nagyon gyanús akkor lett amikor kérés nélkül hozta a laptopját és a mobilnetjéröl INGYEN elküdhettük a tegnapi beszámolót.

Olyan korán volt hogy Maria még nem főzött, úgyhogy a szomszéd disco-kocsmában kajáltunk – nem bántuk meg. Nem gyorsan, de remek marokkoi tajin-t ehettünk.

Mire visszaértünk kezdett megtelni a tábor. Szinte mindenki egyik szponzorunkról mesélt, Robi sikeresen elásta az Unimogot előzö este a tengerparton. Ki akarta húzni a MAN, az is elakadt. Meg még valami 6-7 gép. Aztán Thomas Danuch (aki persze előbukkan mindig, akárcsak a kaukázusi kiránduláson) szerzett Dakhlából reggelre valami munkagépet ami szépen kirángatott mindenkit – kb. délre.

Igazi rendes Bamakós tábori hangulat lett, a miniszter (tényleg, ezért lejött Nouakchott-ból) tartott eligazitást, aminek a lényege az volt hogy a népek barátságának kivetülése után mindenki menjen minden problémájával Idoumou-hoz. Vicces egy brigád, de esküszöm szórakoztatóak.

További érdekességek:

- A szlovén lányok még mindig szépek

- Thomas még mindig szereti a sört

- Gzegorz és Huba a busz tetjén sátort vertek, ott szunyáltak

- Megkerült a „riporta brada” is, ő nálunk aludt éjjel

- A népek barátságát rendesen ápoltuk.

- Buza Sanyi és csapata jó fejek, akarnak jönni Kaukázus Ralira – úgy legyen

- Fábry Sanyi és csapata minden ellenkező hireszetléssel ellentétben itt van a két mentővel, kedvesek, jó fejek, isznak…

Na, reggel kiderült mi volt az az ingyen internet…

A mauritán kormány gondolt egyet és kivette a „tourist tax”-ot, ami 1 Euro/fő/nap. Természetesen ennek beszedését a Mauritán Idegenforgalmi Minisztérium képviselőjére, Mr. Idomou Abderrahman úrra bizta, aki lelkiismeretesen elegett tett eme nemes küldetésnek.

Nagyrészt nevetgélve róttuk le a rettentő adót (vagy kadót ? :), de volt olyan eke paraszt magyar (Ati ezt hagyd bent kérlek!!! – rendben; a szerk.) aki ezen fel volt háborodva, sőt, olyan is akadt aki a kempingért fizetendő 10 (tiz!) Eurot is sokallva olyat hisztizett hogy igazán és mélyen elszégyelltük magunkat. Főleg amikor azt emlegette hogy tavaly 1 Euro volt ugyanitt. Az vicces, mert tavly nem itt volt a tábor – de hát ez van, ez is a mi népünk, ő is csak egy szavazópolgár. Szerintem Idoumou rendesebben elvezetné kicsiny országunkat – de az biztos hogy lé az lenne…

Mire leszereltünk, felszereltünk, kiálltunk, leróttunk addigra volt vagy 11, de mindegy, ma csak annyi a dolgunk hogy megnézzük az UFO leszállót (ha le tudunk menni) és lezúzzunk a nouakchotti hotel Sabha-ba, majd bevárjuk hogy a sok önjelölt Carlos Sainz mennyire üti szét az autóját a nemzeti parkban (tisztelet a nem kevés kivételnek, van itt azért pár ember aki igen jól vezet) – és persze hogy keressünk wi-fit s mindenkit jól felhivjunk a skype-telefonon. Majd igyekszünk.

Ja, volt egy laza kerékcsere (nem defekt, csak eltört a szelepben valami basz és lassan eresztett a B tengely jobb külső gumink) az út szélén. Itt mindig fúj a szél ugyhogy már jól le vagyunk homokozva. De fociztunk, segitettünk amiben tudtunk, úgyhogy semmi gond. A hangulat szerintem Pazar.

Ca va bien!!

Zsinatolás a Camping Abbában:

Csoportkép:

 Dűne:

Mobil feltöltőkártya-árus Mauritániában:

Tündibündi recepciós:

Ööööö... Karcsi, egyenesen?

Tomi kitalálja:

Önkiszolgáló mosószalon:

Kerékcsere rutinból:

Lö büsz: